Tálentum / Szelényi Károly fotográfus
2024. Feb. 23.
Szerkesztő-riporter: Fehér Anikó
Operatőr: Beck György
Duna TV 2001.
Magyar Örökség-díj 2013.
2024. Feb. 19.
Szelényi Károly fotóművészt Marosi Ernő művészettörténész méltatja.
TANÚHEGYEK NYARA
2024. Feb. 18.
LAKNER ZOLTÁN LEHEL megnyitóbeszéde
„Szentek szentje – a magyar Szentkorona regénye” – SZELÉNYI KÁROLY
„A színek világában élek” – vallja magáról a fotográfus, aki az igazságot keresi a valóság képeiben. Pedig a színek tarkasága mögött gyakran szomorú szürkeség lapul, jelentéktelenség, nyereségvágy. Csak megnyomjuk a gombot, és elfedi a ködöt a szivárvány. Villoghatnak a fények, vakítanak a reklámorgiák, lumenfelhők. Szinte mindent meg lehet ma a fénnyel csinálni, csak fényágyú kell hozzá, reflektor, fényszennyezés és rázó elektromosság. A káprázat katonái trappolnak szemet vakítón a házfalakon, a tévében, mozivásznon, szórólapok millióin, behatolva az írisz mögé. Eladni akar a fényújság, s a világháló fénybárói is mind belénk akarják döfni a mesterséges fényt, hadd aléljon, vakuljon tőle a lélek.
Ez nem Szelényi Károly világa, ez nem a látó emberé. Ő úgy akar látni és úgy akar láttatni a képeivel, hogy nem tolakszik elénk a harsányság. Fürdik, és fürdet a színekben persze, hogy is ne tenné, hiszen a szép igazság fényesen tiszta színekbe öltözteti akár a lelket is. Az ő fényei nem vakítanak, hanem tanítanak, nem hazudnak harsány örömöt ott, ahol az nem igaz. Az ő kamerája csak a valóságot látja, az ember alkotta valóságot, és a természetét, amelynek színei belülről égnek, a Teremtő akaratából. Ő tudja, hogy a színek világa nem puszta tarkaság, hanem az élet igenlő fényeitől boldog látomás, otthonosság, s tudja azt is, hogy a színek csak akkor teremtenek harmóniát, ha igaz a lélek és tiszta a gondolat.
Körbefotózta Magyarországot, így szerette! S, hogy mennyien szerették meg általa is a hazát, legalábbis fölkeresni minden szegletében, azt talán senki sem tudja, de biztos, hogy az az a sokaság, amely általa kapott inspirációt, s kapott akár maga is a fotógép után.
„A fény tettei és szenvedései”, a prizmatörések csodái és káprázatai, lehetőségek, lelemény, és tudatos művi, azaz művészi beavatkozás lett maga a beavatás a színeknek a szellembe hatoló világába. Tanított is fénytant, fotografálta a láthatót és a láthatatlant, kezünkbe simította a látnivalót.
Legismertebb műve a nemzet legértékesebb hagyatéka, a Szentek szentje, a magyar Szent Korona fényképezése. Neki megadta a sors kegyelme, hogy évezredes örökségünk, létezésünk alapja és bizonyítéka, egyediségünk, az egyediségben kiteljesedő összetartozásunk és örökkévalóságunk érinthetetlen záloga általa kapja meg először azt a fényt, amely így általa lett mindenkié. Az ő blendéje, szeme és látásmódja tette minden magyar ember csodát és megmaradást szemlélő asztalára ezt a szent és sérthetetlen tárgyat, a Koronát, a nemzeti jelképnél is többre emelkedett tulajdonosát a nemzetnek, a Szentet, akinek népe van, országa, és amelyet persze a történelem, a zsaroló hitszegés, gyávaság és erőszak, s persze legtöbbször a puszta féltése ennek a kincsnek tett érinthetetlenné és láthatatlanná végtelennek tűnő időkre.
Európa egyetlen szent koronája, a legrégibb, ősi jeleket hordozó szakrális tárgya a magyaroké. Rabolták és védték, földbe ásták és visszavették, harcoltak érte, fizettek és megfizettek. Megmaradt mégis, s a miénk lett újra és újra, és senki és semmi – bár már próbálták – el nem vitathatja tőlünk.
Mikor legutóbb, éppen negyvenhárom esztendeje a sors kegyelméből ismét hazakerült, az amerikai delegáció szakmai vezetője akkor döbbent rá, mit is jelent nekünk magyaroknak ez a szentség. Victor Covey így fogalmazott: „Fogalmam sem volt arról, hogy mennyire szent számukra ez a tárgy. Az emberek letérdeltek az út mentén, ahogy elhaladt mellettük. Rendkívül fontos volt számukra. Olyan volt, mintha fény vette volna körül. Hihetetlen volt! Sugárzott ezekre az emberekre. Síri csend honolt. Úgy vitték, mint egy gyermeket. Ahogyan Jézus Krisztus ment a templomba galambok és édesanyja társaságában.”
Szelényi volt a galamb, aki a magyar államiság jelképét körberepülte. Képei tűpontossággal, hitelesen adták vissza a hányatott történetet, s minden részletét a görög és a latin koronának, s fedte fel a műértők és mesterek számára a szakmai részleteket. A nép nem a részletekért, a végeláthatatlan szakmai és gyakran csak annak álcázott vitákért szereti, hanem az egészért, a nemzetnek hitet, erőt és hagyományt teremtő kisugárzásért szereti. Pusztán azért, mert az övé. Ez a korona csak minket emel föl, csak a mi hitünkben, létünkben, megmaradásunkban bízhat, a mi ragaszkodásunk tarthatja meg annak ami; szentnek és felségesnek, nemzetet őrizőnek.
A Szent Korona megjárta Erdélyt, Pozsonyt és Budát, Bécset és Brünnt, német földöt és Ausztriát, majd Amerikát, de itthon a helye! Itthon, és minden magyar ember szívében, tudatában, a lelke mélyén, elidegeníthetetlen és megszentelt tárgyi valóságában.
Szelényi Károly nem azért kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, hogy kattintgassa a fényképezőgépet. Nem azért kapott Magyar Örökség Díjat, hogy fotografáljon. Nem azért ismerték el Pro Agria Díjjal, hogy képeket csináljon a fényből. Azért kapta az Életműdíjat és a rengeteg elismerést, mert az igazat láttatja velünk, az értékeset, az örök maradandót, a magyarnak fontosat, a nekünk szépet. Azért szeretjük a képeit, mert megszeretteti velünk azt, ami gyakran csak megszokásból vesz körül bennünket, de még nem szerettük. Kiemeli a szürkeségből a valóságot, s ragyogó magasba emeli, mint a fény a színeket. Megmutatja nekünk a hazát. Szelényi színei és színkontrasztjai, akár a szívhangok, áthatolnak rajtunk, a nézőn kereső emberen, aki csak akkor lát, ha hittel és hitelesen mutatják föl neki a valóságot. Szelényi érthetőbbé világítja a legtitokzatosabb kincset is, így teszi még értékesebbé, még befogadhatóbbá.
Legyenek hát most itt, a tanúhegyek lábainál, a gulácsi földön is itthon ezek a képek! Legyen rajtuk áldás, mint a Szent koronán! Legyen a szívünkben is otthon a haza, legyenek e képek annak a szeretetnek és tiszteletnek a hordozói, amely a Szent Koronát illeti, s maradjon mindez velünk a Szent király ünnepe után is, itt Nemesgulácson, a magyar föld és a magyar táj ölelésében, mint a koronás címeren az angyalok.
Köszönjük Szelényi Károlynak, hogy a miénk lehet egy hosszabb lélegzetvételig mindez. Köszönjük a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek, a képek tulajdonosának, köszönjük a Herendi porcelángyárnak, hogy kölcsönbe adta az ünnepre a korona porcelánból készült másolatát, s köszönjük a falu vezetésének, hogy mindezt befogadta, magáévá tette és vigyáz rá. Vigyázzon ránk is az Úristen, őrizze velünk mindazt, amit itt és most láthatunk, nekünk meg legyen figyelmünk rá, hogy tiszteljünk mindent, ami tisztelendő.
Nemesgulács, 2021. augusztus 19.
SZÍNEK A fény tettei és szenvedései
2023. Mar. 23.
A könyv lapozható verziójához, kattinson az alábbi könyv borítójára.
Bevezetés a színtanba
2022. Aug. 02.
2022. augusztus 6-án 10 órától "Bevezetés a színtanba" címen Szelényi Károly fotográfus tart előadást Magyarpolányban.
REGISZTRÁCIÓ az alábbi linken:
https://kortarsprojekt.hu/regisztracio-bevezetes-a-szintanba/
Az előadói jegyzetek megnyitásához kattintson a diára, majd nyomja meg az "S" billentyűt.
Élet és Tudomány
2022. Feb. 23.
Az Élet és Tudomány hetilap 2021.12.10-i számában a Szín-tér installációról megjelent
cikkünket itt olvashatják.
Forrás: www.omi-optika.hu/szin-ter/
FELÚJÍTÁS: ÚJ HELYEN A VIZUÁLIS MŰVÉSZETI INTÉZET
2022. Feb. 21.
Az önkormányzat és az Eszterházy Károly Egyetem tartott közös tájékoztatót, csütörtökön. Az eseményen bejelentették, hogy a Vizuális Művészeti Intézet a felújítás idejére a volt Mezőgazdasági Középiskola épületébe költözik. Ekkor adták át az egyetem számára, Szelényi Károly fotóművész tudományos kutatáson alapuló színtárcsáját is.
Forrás: www.eger.hu/hu/hirek/vezeto-hirek/c/felujitas-uj-helyen-a-vizualis-muveszeti-intezet
2021. Jan. 05.
KÖNYVADOMÁNYOK SZELÉNYI KÁROLY FOTÓMŰVÉSZTŐL
2020. Jul. 31.
Eddigi életművét reprezentáló könyvadományát adta át Szelényi Károly fotóművész a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola könyvtárának.
Szelényi Károly, a Magyar Köztársasági Érdemrend arany érdemkeresztjével kitüntetett alkotó, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja feleségével, a Magyar Képek Kiadói Kft. ügyvezető igazgatójával, Sz. Farkas Arankával arra az elhatározásra jutott, hogy a művész eddig kiadott, valamint a saját kiadójuk gondozásában megjelent köteteteinek egy-két példányát összerendezve ajándékozza a nyíregyházi könyvtárnak.
P. Tóth Nóra /Nyíregyházi Egyházmegye/ cikkét itt olvashatja tovább: https://www.nyirgorkat.hu/?q=hir&id=4101&l=
Szelényi Károly – Aki a legjobban ismeri Magyarországot!
2020. Jul. 13.
Pár napja kezembe akadt Somogyi Győző és Szelényi Károly közös könyve a Káli-medencéről és teljesen belefeledkeztem. Szelényi Károly fotóművész fotóit egyébként is nagyon kedvelem, mert nem hazudnak. Erre szerintem csak egy profi képes: úgy visszaadni a valóságot, hogy az a leghihetőbb, de egyben a legcsodálatosabb legyen...
Bara Arisztid cikkét itt olvashatja tovább:
https://hetijoarc.blogstar.hu/2019/07/06/szelenyi-karoly-aki-a-legjobban-ismeri-magyarorszagot-/75604/
Csoda, hogy itthon van…
2020. Jan. 07.
A két éve helyreállított Klebelsberg Emlékházban a hajdani tulajdonoshoz és a kastély mai rendeltetéséhez méltó programmal indította az új évet a V4 Építészeti Alapítvány. Szelényi Károly Magyar Örökség-díjas fotóművésznek a Szent Koronáról készült képeiből nyílt kiállítás abból az alkalomból, hogy 42 esztendeje tért haza nemzeti jelképünk a koronázási jelvényekkel az Egyesült Államokból....
A FELVIDÉK.MA cikkét itt olvashatja tovább:
https://felvidek.ma/2020/01/
42 esztendeje ismét Magyarországon
2019. Dec. 03.
interjú Szelényi Károly fotóművésszel
2019. Nov. 09.
Gyergyóremetén a községházán nyílt legutóbb kiállítása Szelényi Károly fotóművésznek Évszázadok tanúi címmel, a magyar koronázási jelvények képeiből. Az elmúlt hatvan esztendőben fotózott műtárgyakat, középkori falfreskókat, művésztársakat, tájakat, városokat és olyan híres eseményeket, mint például, amikor Rómában II. János Pál pápa felszentelte a Magyarok Nagyasszonya kápolnát. Ezen a szertartáson tilos volt fényképezni, neki mégis sikerült. És még egy talány: mit keres a szobájában több kisebb-nagyobb tojás? Erről is beszél Perjés Klárának a Karcolatban (Karc FM rádió).
Szelényi Károly színtárcsája
2019. Sep. 30.
Meghívó
Sok szeretettel várjuk a sajtó tisztelt képviselőit az Eszterházy Károly Egyetem és Eger Megyei Jogú Város közös sajtótájékoztatójára.
Időpont: 2019. október 3. 10.00
Helyszín: EKE Eger, Líceum Varázstorony, Csillagászati Múzeum (701-es terem)
Intézményünk a Vizuális Művészeti Intézet felújításának idejére az önkormányzat tulajdonában lévő Mezőgazdasági Középiskola épületében tartja a hallgatók gyakorlati óráit. Az erről szóló együttműködés részleteit ismerteti Dr. Liptai Kálmán rektor és Habis László polgármester.
Emellett a rendezvényen átadják az egyetemnek a „Pro Agria” – díjas Szelényi Károly fotóművész által tervezett, tudományos kutatáson alapuló, különleges színtárcsát, melyet Habis László polgármester úr kezdeményezésére Eger MJV Önkormányzata vásárolt meg. A színtárcsa nagyban segíti az intézményben végzett, gyakorlati művészeti oktatást.
"Szelényi Károly színtárcsája elbűvölő segédeszköz a színharmóniák és színkontrasztok bemutatására és élményszerű, gyakorlati megismerésére. A színtan oktatásban kiválóan alkalmazható, de egyszerű, esztétikus élményt nyújtó játéknak is tekinthető.
A színtárcsa nagyméretű változata jellemző, figyelemfelkeltő dekoráció lehet színekkel foglalkozó létesítményekben, festő iskolákban, egyetemeken."
Wenzel Klára
Szelényi Károly kiállítása Gyergyóremetén
2019. Jul. 02.
További képek / More images >>
.jpg)
Egy magyar örökség:
Szelényi Károly fényképész életműve
Szerencsére még lezáratlan, hiszen szerzője még csak hetven éves, de biztosan tudjuk, hogy Szelényi Károly életműve máris a tárgyi értelemben is felfogott magyar örökség része. Ez az anyag, amely mintegy hatvan éve halmozódik, – hiszen életrajzából tudjuk, hogy tizenhárom évesen már ifjúsági fotókiállításon nyert díjat – számoljunk csak: legalább az 1950-es évek közepe óta szolgál híradással mindarról, amit Magyarországról: tájról, kultúráról, művészetről tudni érdemes és kell. Ez két emberöltőnyi idő, és ki tudná megszámlálni, mennyi expozíció, amelyből a legsikeresebbek, a kiadásra, archiválásra érettek mintegy helyettünk látnak, emlékeznek és emlékeztetnek – sokszor már eltűnt, idővel megváltozott, vagy csak velünk fakult élethelyzetekre, tárgyakra és tájakra, ismert vagy csak tipikus személyekre, s mindezt egy technikával szövetkezett, megerősített szem, összetéveszthetetlenül egyéni látásmód közvetítésével.
Ez időben változott az egyéniség és a látásmód is. Kezdetben, amikor Szelényi hosszú ideig a Corvina Kiadó fotográfusa volt, a műalkotások világa állt figyelme központjában: tárgyak és együtteseik életre keltése, s a legnehezebb: festmények reprodukálása. Legnehezebb, mert feladatát soha nem a színes felület amúgy is lehetetlen visszaadásában, hanem a benyomás rögzítésében kereste és találta meg. Múzeumi feladatokon, művész barátok munkáinak szíves-örömest vállalt visszaadásán kívül a nemzeti örökség számos fontos darabját valóban mindenki számára hozzáférhetővé tevő munkái tartoznak ebbe a sorba: a koronázási jelvények felelősségteljes figyelemről tanúskodó felvételei, a Magyar Tudományos Akadémia műkincseinek és épületeinek, a herendi porcelánoknak dokumentációi.
Már a Corvina kötelékében közeli és távoli vidékek, tájak, városok és műemléki együttesek fotózása felé fordult: Veszprém, a Balaton-vidék, Pécs, Eger, a Wekerle-telep és általában a főváros megszokott vagy mások számára elérhetetlen – pl. légi felvételekkel illusztrált – környezetet, struktúrákat, életet láttató dokumentálására. Ezek a vállalkozások különösen fellendültek és örvendetes gazdasággal jelentek meg akkor, amikor feleségével, Farkas Arankával, a Magyar Képek kiadói vállalkozás keretében ehhez szabad kezet is kapott – ahogyan mondani szokás, ennek a vállalkozásnak főleg önmagában volt a jutalma.
Nemcsak a feladatok változtak: az eszközök is: Szelényi Károly munkássága a fotótörténet utóbbi, forradalminak mondható történetének is emléke: a tónusos fekete-fehér felvételek világától a színes diákon keresztül a mai digitális képekig. És a fotós, aki mindig is, de egy ideig, az Iparművészeti Főiskolán hivatalosan is tanította mesterségét, annak technikai fogásai mellett érdeklődéssel fordult a fényképezés elméleti kérdései felé. „Hátha minden e világon, / Földi életem, halálom / Csak mese, csalódás, álom”? – Ez a filozofikus kérdés is a színes emulziók illetve a pixelek valóságot idéző varázslatának titkaihoz, a színelmélet kérdéseinek feszegetéséhez vezetett: az eredményt 2012-ben kiadott könyve, a Színek – a fény tettei és szenvedései, Goethe színtana a mindennapokban szűrte le. Tanulságai nemcsak a színek, színérzetek közvetítésének és visszaadásának törvényszerűségeit gondolják újra, hanem beláttatják azt is, mennyire összetett szellemi tevékenység eredménye az, amibe mint a valóság látszatát keltő ábrázolásba hajlamosak lennénk egyszerűen belefeledkezni.
Szelényi Károlyt nem csak mint képeket rögzítő és megörökítő mestert ajánlom jó szívvel a magyar örökség gyarapítói sorába, hanem mint gondolkodó, tevékeny és kreatív egyéniséget is. Tőle tudom, hogy amikor a hazatért magyar koronázási jelvények minél teljesebb, részletes és pontos dokumentálása volt a feladata, a legtöbb baja az országalmával gyűlt meg, amelynek ragyogó ezüst gömbje sehogyan nem akarta megtagadni globus-mivoltát: benne mint konvex tükörben mindig megjelent a környezet és a fényképész képe is. Végül valamilyen spray-vel sikerült ezt a tulajdonságát kikapcsolni. Ilyen Szelényi öröksége is: minden szerénysége, visszahúzódása ellenére is őrzi tükörképét, felfedező pillantásának emlékét.
Marosi Ernő professzor laudatioja a Magyar Örökség díj átadásakor 2013-ban.
Beszélgetés a Szent Korona kiállításról a Mária Rádióban
2019. Jan. 31.
A Török Intézetben a koronázási jelvényekről rendezett kiállítás kapcsán Bíró Magda, a Mária Rádió munkatársa interjút készített dr. Pálffy Géza történészprofesszorral és Sz. Farkas Arankával a nemzeti ereklyék történetének érdekesebb epizódjairól. A kiállításra a jelvények Amerikából történő 40 évvel ezelőtti hazatérése évfordulóján került sor.
Szelényi Károly fotóművész székfoglaló előadása
2018. Feb. 11.
Szelényi Károly fotóművész székfoglaló előadása 2018. február 15-én, csütörtökön, 16 órai kezdettel lesz az MTA Kistermében (1051 Budapest, Széchenyi tér 9. II. em.).
A székfoglaló előadás címe:
Az üveglemezektől Goethe prizmájáig
A magyar táj lelke // Szelényi Károly kiállítása Verőcén
2017. Jul. 12.
Verőcze Község Önkormányzata, Gorka Géza Kerámiamúzeum
szeretettel meghívja Önt és családját
SZELÉNYI KÁROLY
fotóművész
A magyar táj lelke
című kiállítására
2017. július 15-én, 16 órára
Köszöntőt mond GRAUSZMANN GYÖRGY, polgármester
A kiállítást megnyitja BORDA LAJOS, antikvárus
A kiállítás megtekinthető 2017. augusztus 30-ig, hétfő kivételével naponta 9-17 óráig.
2621 – Verőce, Szamos u. 22.
Támogatók: CBA, Verőcei Borbarátok Köre
A MAGYAR TÁJ LELKE
Szelényi Károly képei elé
Talán húsz éve annak, hogy a szokásos esti beszélgetéseinket lezáró csöndet lengyel ismerősöm, atyai jóbarátom, aki a II. világháború éveit a Varsó és London közötti futárszolgálat parancsnokaként Budapesten töltötte, a következő szavakkal törte meg: „Nem tudom, pártfogóink barátsággal magyarázható szeretete vagy inkább a magyar táj hangulata, lelke volt-e az oka annak, hogy az ember egy idő után, szinte észrevétlenül, magyar akart lenni. Tájat mondtam…, de a táj elválaszthatatlan attól, aki lakja… A magyar táj delejező ereje talán mégis abban rejlik, hogy eltakarja lakóját… A háttérből, a láthatár mögül, a hegyeken túlról, a folyóvizekből, a föld alól érzik az emberek szívdobbanása… Egy idő múltán mind inkább azt szerettem volna, hogy e láthatatlan lüktetésnek én is forrása lehessek. És úgy éreztem, hogy csak magyarként lehetek az…” „Megmagyarázhatatlan” – tette hozzá elgondolkodva.
A magyarázatot, évek múltán, mintha Szelényi Károly képeiben találtam volna meg. Szólhatnék a köddé dermedt forgószél fölött bíboroskalapként pörgő Badacsonyi hegytetőről, a Káli-medence szelíden háborgó virághullámai fölött szimatoló kőorr láthatárba hasító bódulatáról, a nagyvázsonyi pálos kolostor romjait belül még mindig strázsáló M-betűről, a múlt összenőtt ikerszerzeteseinek megkövesedett emlékéről vagy az őszi kamra-belső mennyei rendetlenségéről…
A tartalmukban is leírható, megnevesített képek a végtelennel és a teremtés pillanatának áhítatával, vagyis az örökkévalóság rebbenékeny érzetével lepnek meg bennünket. Szelényi Károly a végtelent és a csöndet fotózza a meséken inneni és túli világból – szellemi útravalónkul – fénypogácsákat szaggató lencséjével…
Azt szeretnénk, ha képein áttetszenénk mi is, ha részei lennénk annak a teljességnek, amelynek metszetein mi is kirajzolódhatunk – fényből, árnyékból. Azt szeretnénk, ha képei a mi fényeinken és árnyékainkon is áttetszenének, hogy lelke lehessünk… a magyar tájnak.
Kovács István
költő, műfordító
az MMA Irodalmi tagozatának tagja
The spirit of the Hungarian scene
Standing before Károly Szelényi’s pictures
Some twenty years ago, a Polish acquaintance of mine, a good friend through my father, who’d spent the war years in Budapest as commander of the courier service between Warsaw and London, broke the silence that followed our customary evening conversation: ‘I don’t know what explains it—the friendship of the people who were backing us or the mood and spirit of the Hungarian scene—but after a while, we began almost imperceptibly to wish we were Hungarians. I say scene, but the scene can’t be separated from those who live in it. The magnetism of the Hungarian scene lies, perhaps, in the way it conceals its inhabitants. And presents the essence by keeping it invisible. You can sense the heartbeats in the background, beyond the horizon, over the hills, in the waters, in the shimmering leaves of the vines, and from under the ground. After a while, I desired more and more to be a source of that invisible pulsation as well. And I realized that would mean being a Hungarian. A Hungarian, not under duress…’ And he added thoughtfully, ‘It’s inexplicable.’
It seemed years later as if I’d found the explanation in Károly Szelényi’s photographs. I could mention the peak of Badacsony, forming a cardinal’s hat out of a whirlwind tamed into a swirling mist, the sniffing nose of stone against the horizon, rising out of the flower-strewn Kál Basin. There is the letter M still drawn by the ruins of the Paulite monastery at Nagyvázsony, the petrified memorial to the past’s entwined twin monastic foundations, or the heavenly disorder of an autumn pantry, imbued with the homely sensations of the seven possibilities of salvation.
The pictures to whose contents a name can be put surprise us with the inspiration of the infinite and the moment of creation, or the quivering sensation of perpetuity. Károly Szelényi photographs the infinity and peace this side and beyond the realm of fancy, as spiritual provisions for the journey—pastries of light, cut out with a lens.
And after a while, we desire more and more to shine through his pictures, be parts of the whole in whose sections we can take shape— out of light and shadow. We want his pictures to shine through our lights and shadows as well, that we can be his spirit through our own.
István Kovács
Translated by Brian McLain
Fotográfusként a színek világában élek.
2015. Jun. 19.
Fotografusként a színek világában élek. 20 évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni a színtannal, mint tudománnyal. Most itt egy általam SZÍN-TÉR-nek elnevezett helyiségben állunk.
Newton angol fizikus a XVIII. század elején felismerte, hogy a fehér fény összetett fény, melynek alkotóelemei a spektrum színei. 3 élű prizmájával a fehér fényt a szivárvány színeire bontotta.
Mintegy 100 évvel később a német költőfejedelem és természettudós, Johann Wolfgang Goethe egy prizmát a szeme elé tartva arra a megállapításra jutott, hogy a színek látószervünkben, agyunkban keletkeznek. Ezzel Arisztotelész azon elméletét fogadta el, hogy a színek létrejöttéhez sötétség és világosság szükségeltetik.
Tény, hogy Goethe a prizma révén megtalálta azt a hat alapszínt, melyekből minden létező színkör áll. Vizesprizmáján keresztül - melyből most valószínűleg a világ legnagyobbikát látják - a fekete és fehér határvonalain mindig ugyanazon két szín jelenik meg, s ezek egyesüléséből jön létre a további 2 szín.
Egyértelmű megállapítása: "Az elemi színtannak kizárólag három vagy hat színnel van dolga, melyek kényelmesen belefoglalhatók egy körbe."
A prizma másik oldalon elhelyezett művészi alkotásokon és az általam szerkesztett éken elgyönyörködhetünk a színek varázslatos világában.
A színtanról készített könyvem készítésekor a színtani jelenségek ábrázolására egy ősi formát, a születés mitikus jelképét, a tojást választottam. Az itt látható óriástojáson valósítottuk meg G. Szabó Istvánnal a 3 fényszín egymásra vetítésével a legfontosabb színkapcsolatokat, színkontrasztokat.
Nagy tisztelettel adózom a XX. század egyik jelentős nyomdászegyéniségének, Kner Imrének a színekkel és a zenei hangokkal kapcsolatos elméleteinek. Többek között megrajzolta a Dúr- és Moll-hangzatok színes képét.
Bár a technikai kivitelezés még nem készült el, egy népdalocska hangjainak "megszínesítése", lesz majd látható a tojáson Tolcsvay László előadásában.
Kívánom, hogy a színek látványának örömével éljék meg a nap további óráit.
2015. június 18.
Szelényi Károly
www.magyarkepek.hu
mkepek@t-online.hu
Bottrop - Fotografien aus den 1980er Jahren
2015. Feb. 02.
KILÁTÓ KULTURÁLIS MAGAZIN 2014. november 20-i adása
2014. Dec. 15.
A Színtan könyvemről a Veszprémi TV-ben készített Gopcsa Kati egy beszélgetést.
További részletek a Kilátó műsorban.
A Színtan könyvről bővebben, illetve recenziókat IDE KATTINVA olvashatnak.
Keresztény Múzeum, Esztergom, 2014. 03. 01 - 04. 27.
2014. Mar. 03.
Megnyílt SZELÉNYI KÁROLY Magyar Örökség díjas fotómûvész kiállítása
Köszöntõt mondott: Kontsek Ildikó múzeumigazgató
A kiállítást megnyitotta:
dr. Lovag Zuzsa, az Iparmûvészeti Múzeum ny. igazgatója
Közremûködött: Vincze Zsuzsanna hegedûmûvész
A kiállítás megtekinthetõ: 2014.április 27-ig.
SZÍNEK - A fény tettei és szenvedései,
VÉLEMÉNYEK A KIADVÁNYRÓL
MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJ
2013. Dec. 22.
MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJBAN RÉSZESÜLT
SZELÉNYI KÁROLY FOTÓMŰVÉSZ ÉLETMŰVE
Laudátor: Dr. Marosi Ernő művészettörténész, az MTA r. tagja
Goethe színtana a mindennapokban
2012. Nov. 03.
DEME TAMÁS művelődéskutató írása ITT OLVASHATÓ
Experimente zu Farbphnomenen
2012. Nov. 02.
SZÍNEK A fény tettei és szenvedései
2012. Mar. 22.
Szelényi Károly:
SZÍNEK A fény tettei és szenvedései
Goethe színtana a mindennapokban
Mottó: „A színek a fény tettei, tettei és szenvedései. Ebben az értelemben elvárhatjuk tőlük, hogy felvilágosítással szolgáljanak a fényt illetően.”
(J. W. Goethe – ford. Sz.A.)
225 x 270 formátum, 208 oldal, keménytáblás kivitel, mintegy 370 színes illusztrációval, színskálával
Szerkesztette és a képanyagot válogatta: Sz. Farkas Aranka
Lektor: Stephanie Jahn
Címlapterv: Keresztes Dóra, Orosz István
Megjelent a Művészetek Háza, Veszprém és a Magyar Képek Kiadó közös kiadásában 2012-ben
Ára: 6.900.- Ft postai szállítással.
Rendelés:
Postai szállítás esetén a 6.900.- Ft-os összegnek a Művészetek Háza egyszámlájára (11748007-15426046) történő átutalása után.
Helyszínen történő értékesítés:
Művészetek Háza, Veszprém, Vár u. 17. hétköznapokon 09.00-16.00 óra között.
Kiállítóhelyeinken: hétköznapokon 10.00-17.00 óra között.
Telefon:+36-88/425-204; +36-88/560-507; +36-88/561-310
E-mail: arthouse@invitel.hu
Kedvezményes ár: 6.000.- Ft
Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, Budapest VI., Andrássy út 69-71.
Nyitva tartás: hétköznapokon 09.00-15.00 óra között.
Telefon: +36-1/342-1738/18 mellék
E-mail: szatmariattila@index.hu
Kedvezményes ár: 6.000.- Ft
Művészek Boltja, 1028 Budapest, Vörösmarty u. 30.
Nyitva tartás: hétköznapokon 10.00-17.00 óra között.
Telefon: +36-1/397-5353
Kedvezményes ár: 6.000.- Ft
www.muveszekboltja.hu
Az átlagolvasó felkapja fejét a cím láttán: pedig valóban Johann Wolfgang von Goethe, a költőóriás színtanról írt könyvéről van szó, amely 1820-ban jelent meg. A cím is Goethe megállapításán alapul: szerinte a színek a fény cselekedeteiben, különféle megnyilvánulásaiban fedezhetők fel. Szelényi Károly fotóművész mintegy másfél évtizeddel ezelőtt kezdett hozzá e munkához, céltudatosan gyűjtve a képanyagot a színtani elméletek illusztrálására. A szakirodalom alapos áttanulmányozása során vált világossá számára,.hogy Goethe a színtan csaknem minden területén rajta hagyta kézjegyét. A költő prizmával végzett kísérleteinek megismétlésével a szerző igazolja, hogy a ma is érvényes színkör hat alapszínét Goethe határozta meg. „Az elemi színtannak kizárólag három vagy hat színnel van dolga, melyek kényelmesen belefoglalhatók egy körbe. Minden egyéb végtelen sokféle módosulat már inkább az alkalmazáshoz tartozik, a festészet technikájához, a színezéshez, egyáltalán: az élethez” - írja a Színtan bevezetésében (Hegedűs Miklós fordítása). A könyv a színtan történetének rövid ismertetése és az alapfogalmak bemutatása után foglalkozik a fizikai jelenségek színtani vonatkozásaival, a színkontrasztokkal, a színeknek a természetben, az épített környezetben, a társadalmi jelképrendszerben betöltött szerepével és a színek szimbolikus jelentésével. Színtörténeti „csemegék” a nyomdász Kner Imre és Kodály Zoltán közösen összeállított dúr-moll-hangzatai színekben ábrázolva (Tolcsvay László zeneszerző tanulmányával). Farkas Attila a katolikus egyház színszimbolikájáról, Raj Tamás pedig a Biblia színeiről ad érdekes összefoglalást.
A szerző a könyvhöz egy színtárcsát is készített, melynek segítségével a legkülönbözőbb színkapcsolatok állíthatók be.
A könyv német változatát a lipcsei Seemann Kiadó terjeszti.
Rendelés: www.bookline.hu
Részlet a német kiadás fülszövegéből:
A színek észlelésének témájával számos filozófus és művész foglalkozott. Ez a könyv azon személyiségek kísérleteit világítja meg, akik a színelméletek világában pedagógusként is jelentőset alkottak: Johann Wolfgang von Goethe, Johannes Itten, Moholy-Nagy László, Josef Albers, Lyonel Feininger, Vaszilij Kandinszkij és Harald Küppers. Elméleteik alapján a szerző elmagyarázza a színdinamika fontos törvényszerűségeit, a harmóniatan valamint a térhatás alapfogalmait, és bemutatja saját kísérleteit Goethe Színtanának igazolására.
A szakszerű magyarázatok mellett a kötet például elmagyarázza, mi az az „osztott” komplementerkontraszt, és a mindennapi színélmények szokatlan kérdéseire is választ ad: miért kék színűek bizonyos közlekedési táblák vagy milyen szín is a türkiz?
370 ábra, színspektrumok és számos diagram ábrázolja a színek érzékelésének legkülönfélébb aspektusait.
Gyakorlatok a színjelenségekhez színtárcsa segítségével
A szerző kísérletei bizonyítékul szolgálnak Goethe elméleteihez
A könyv alapinformációkat közvetít és elmagyarázza a színek szerepét a mindennapokban
Szelényi Károly 1943, fotográfus, 1970-1986 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított, számos táj- és városportré kiadója, melyekért kitüntető elismeréseket kapott. 2010-ben díjat nyert Goethe Színtanához készített pályázati munkájáért. Képeit több kiállításon mutatták be.
FARBEN - Die Taten des Lichts
2012. Jan. 21.
http://www.weltbild.de/3/17156
A bécsi Bornemisza Péter Társaság áprilisi rendezvénye
2011. Apr. 11.
M E G H Í V Ó
a bécsi Bornemisza Péter Társaság áprilisi rendezvényére
Meghívottunk:
Szelényi Károly
fotóművész
Az előadás címe:
“A koronázási jelvényektől Goethe színtanáig”
2011. április 3.-án, vasárnap, d.u. 17:30 órakor
Holy Crown of Hungary
2011. Jan. 01.
Wenn das Zusammenrücken der Völker in der Europäischen Union uns unsere kulturellen Güter wechselseitig näherbringt und unser Wissen voneinander fördert, könnte und sollte dieser 1. Mai 2004 zu einem guten Tag in der Geschichte werden. Die Ausstellung der ungarischen Krönungsinsignien wird das Interesse an der Geschichte und den Menschen Ungarns mehren.
Lutz Heusinger
contact:
hungarianpictures@t-online.hu
mkepek@t-online.hu
Szelényi Károly:
A fény tettei és szenvedései
– színelméleti kísérletek
J. W. v. Goethe nyomán
Károly Szelényi:
Die Taten und Leiden des Lichts
- Experimente mit Farben auf
den Spuren von J. W. v. Goethe
MAGYAR KÉPEK KIADÓ KFT / HUNGARIAN PICTURES LTD
+36 30 813 4301
hungarianpictures@t-online.hu